Ahol van adó, ott lesz adócsalás is Az adófizetés egyidős az állam fogalmával, sőt, talán ez volt az első motiváció egy központosított hatalom kiépítésére. De ahol van adó, ott szinte azonnal megjelenik annak ellenpárja is: az adócsalás. Az emberi leleményesség itt is hamar utat talált magának. De vajon mikor történt az első dokumentált adócsalás a történelemben? És hogyan próbálták az emberek már az ókorban is kijátszani a rendszert?

1. Mezopotámia: A civilizáció és az adók őshazája A legkorábbi ismert adók az i.e. 3. évezredben jelentek meg Mezopotámiában. A sumérok agyagtáblákon vezették a termésadókat, amit gabonában, állatban vagy munkában kellett leróni. Már ezek a dokumentumok is utalnak arra, hogy a beszolgáltatott mennyiség gyakran nem egyezett a valós terméssel. Egyes kutatások szerint az egyik templomgazdaság "elólapján" hamis mérésekről és eltűnt rakományokról írnak. Az első hivatalos panaszok között szerepelnek olyan bejegyzések, ahol a városvezetés kérte egy templomvezető elszámoltatását.

2. Egyiptom: A Nílus ajándéka és a kikerült gabona Az ókori Egyiptomban az adók alapját a Nílus árterületének nagysága és a várható termés adta. Az adóbehajtókat gyakran őrség kísérte, és tudjuk, hogy népszerűtlen, sőt veszélyes munkát végeztek. Egy i.e. 1300-ból származó papirusz (a "Wilbour Papyrus") utal arra, hogy egyes falvak kisebb területet vallottak be, mint amit műveltek. Ez az első ismert "ingatlanos" adócsalás, és azt mutatja: már akkor is működött a "trükközés" a földnyilvántartással.

3. Római Birodalom: Az adócsalás művészete A Római Birodalomban rendkívül bonyolult adórendszer működött. Volt vagyon-, jövedelem-, fejadó és forgalmi adó is. Tacitus és Suetonius feljegyzései szerint egyes tartományi előkelők rendszeresen lefizették az adóbeszedőket, hogy kevesebb adót fizethessenek. Az egyik legelső adócsalási per egy gall kereskedő ügyéhez köthető, aki hamis súlyokat használt a kereskedelmében, és ezzel csökkentette a bevallott forgalmat. A római rendszer már akkor felismerte az "adóoptimalizálás" fogalmát.

4. Középkor: Tized meg nem fizetése és "alku" az egyházzal A keresztény Európában minden termelő tizedet fizetett az egyháznak. De már a 12. századi angliai egyházi feljegyzések említik, hogy parasztok egy része titokban eladta termésének egy részét, mielőtt a papok érkeztek volna. A "tizedkikerülés" mindennapos volt. Emellett gyakori volt, hogy a jobbágy és a falu papja szóban "megegyeztek" egy kevesebb tized fejében, ami mindkettőjüknek hasznot hozott – és a püspökség kárára történt.

5. Kína: Rejtett rizs és "közös kassza" A Tang- és Song-korabeli Kínában adót kellett fizetni termés, textil és munkavállalás formájában. A helyi hivatalnokok és parasztok gyakran "szövetkeztek", hogy hamis adatokat jelentsenek be a császári hivatal felé. Egy 11. századi mandarin jegyzeteiben panaszolja, hogy egy falu "több rizst rejteget, mint amit képes lenne megenni" – ez nemcsak vicces, hanem árulkodó is: a rendszer is tudta, hogy a számokkal játszanak.

Záró gondolat: A kreativitás és a kiskapuk ősi története Az adócsalás nem a modern kor szülöttje. Évezredek óta jelen van minden olyan rendszerben, ahol központi hatalom adót vet ki. A történelem tanulsága nem az, hogy az emberek "rosszak", hanem hogy minden rendszert kísér a kreatív alkalmazkodás. Az első adócsalások története megmutatja: az ember talán nem szeret adót fizetni, de nagyon szeret kreatívan gondolkodni – és ebben mindig is zseniális volt.