A MUNKAMORÁL HAZUGSÁGA: MIÉRT TŰRJÜK MÉG MINDIG A KIZSÁKMÁNYOLÁST?
Elég volt! Elég volt a hazugságokból, a csicsergő önámításból, amivel a "munkamorál" nevű mérgező dogmát etetik velünk generációk óta! Ideje lerántani a leplet erről a beteges kultuszról, ami nem más, mint a kizsákmányolás finomra hangolt, aljas propagandája! Azt harsogják, hogy a munka nemesít, hogy a kemény robot a siker kulcsa, hogy a lustaság bűn. Hazugság! Mindössze annyit tesz, hogy a rabszolgát éhbérért dolgozó, agyonhajszolt, kiégett, modernkori paraszttá lépteti elő, aki még tapsol is a saját láncának. Törjük szét a láncokat! Most!
1. A Mítosz Születése: Hogyan Lett a Robot Erény?
Tekintsünk a történelemre! Nem mindig volt ez a szent tehene a társadalomnak a "munka". Az ókori görögök lenézték a fizikai munkát, a rabszolgák dolgának tekintették. A filozófia, a művészet, a politikai gondolkodás volt az erény. Aztán jött a protestáns etika, pontosabban Kálvin és a puritánok, akik a munka keménységét istenfélő kötelességgé, a gazdagságot isteni kegy jeleként állították be. Max Weber "A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme" című munkájában brillíánsan mutatja be, hogyan ágyazódott be ez a gondolat a kapitalizmus születésébe. A szorgalom, a takarékosság, a vagyon felhalmozása már nem a földi élvezetekről szólt, hanem az üdvösség biztosítékává vált. Gyomros a léleknek! Ahelyett, hogy az élet szépségeit éltük volna, a munka börtönében sínylődtünk, "isteni akaratra" hivatkozva. Elég a vallásos maszlagból! Éljünk a mának, ne a másvilágért robogjunk!
És persze, ott van az ipari forradalom, a gőzgép, a gyárak füstje. Ahol korábban a föld ritmusára élt az ember, most a gép ritmusára kellett táncolnia. A napszámosból gyári munkás lett, akinek értéke a termelékenységben, a ledolgozott órák számában rejlett. Az embert lecsupaszították, gépalkatrésszé degradálták, aki kizárólag a profitgépezet kenőanyagaként létezik. A "munkamorál" ekkor már nem vallásos, hanem gazdasági kényszer lett. Ha nem dolgozol, éhen halsz. Ha nem dolgozol elég keményen, lecserélnek. Ez nem erkölcs, ez zsarolás! Fel a fejjel! Ne legyünk fogaskerekek a gépezetben! Romboljuk le a gépet!
2. Filozófiai Pánik: Ki a Hasznos és Ki a Parazita?
És mi a helyzet a filozófiával? Marx már a 19. században üvöltött rólunk, a tőkés kizsákmányolásról, a munka elidegenítő erejéről. A munkás nem a saját termékének ura, nem a saját idejének ura. Eladja a munkaerejét, mint egy árut, és cserébe annyit kap, ami éppen elegendő a puszta túléléshez és a következő munkanap letudásához. A többletérték, a profit, a tőkés zsebében landol, aki a munkás izzadságán hízik. És mi tesszük ezt dicsőítendővé? Nevetséges! Vesszen a profit! Éljen a szabadság!
Vagy vegyük Nietzschét! A "munkamorál" a rabszolgamorál, az átlagosság dicsőítése. Az önfeláldozás, az alázat, a szorgalom, mind olyan tulajdonságok, amelyek az "urat" szolgálják, és a "rabszolgát" tartják a helyén. Nietzsche szerint a munka az egyén kiteljesedését gátolja, lefojtja a kreativitást, az egyediséget. Az "igazi" ember nem a munkájában, hanem a teremtésben, az önmaga meghaladásában találja meg az értékét. Mi pedig még mindig azt hisszük, hogy a túlóra, a szürke iroda a mi "önmegvalósításunk" terepe? Ébredjünk már fel! Romboljuk le a bálványokat!
3. A Pszichológiai Agyrém: A "Munka Értelme" Cselekvése
És a pszichológia? Hányszor hallottuk, hogy a munka "értelmet" ad az életünknek? Hogy az "önbecsülésünk" forrása? Ez egy manipuláció! Egy aljas trükk, amivel a rendszer rabszolgáihoz köt minket. A pszichológusok, akik a "burnoutot" vizsgálják, valójában a rendszer által okozott sebeket próbálják bekötözni, ahelyett, hogy magát a rendszert kérdőjeleznék meg.
A Stockholm-szindróma társadalmi méretekben! Azonosulunk a kizsákmányolóval, azzal, aki a láncainkat kovácsolja. Azt hisszük, ha keményen dolgozunk, elnyerjük a "jutalmunkat", a "sikert". Pedig a jutalom az, hogy tovább dolgozhatunk, még többet, még olcsóbban. A siker pedig az, hogy a tőkés még nagyobb yachtot vehet magának, miközben mi a hitelünkbe fulladunk. Elég az önámításból! Ne legyünk áldozatok! Legyünk harcosok!
A munkahelyi stressz, a depresszió, a kiégés nem egyéni kudarcok! Ezek a kizsákmányoló rendszer tünetei! A pszichénk lázad a természetellenes, embertelen ritmus, az öncélú hajtás ellen. Azt érezzük, hogy értéktelenek vagyunk a munkánk nélkül, mert a rendszer belénk nevelte, hogy az értékünk a termelékenységünkkel egyenlő. Tépjük le magunkról a szégyent! Az értékünk nem a bértáblában van!
Lázadj! Törd Szét a Láncokat!
Ne dicsőítsd tovább a kizsákmányolást! Ne hajolj meg a "munkamorál" hazugsága előtt! Ne hidd el, hogy az értéked a ledolgozott órákban mérhető! Lázadj fel a csendes rabszolgaság ellen! Törj ki a mókuskerékből! A mi kezünkben van a hatalom, ha felismerjük!
Keress értelmet az életedben a munkahelyeden kívül! Fedezd fel a szenvedélyeidet, a kreativitásodat, az emberi kapcsolataidat! Ne engedd, hogy a munkád határozza meg a létezésed!
A munkamorál hazugsága egy múzeumba való relikvia, a rabszolgaság egy modern kori formája. Ideje kidobni a szemétdombra, és felépíteni egy olyan társadalmat, ahol az emberi méltóság, a kreativitás és a valódi szabadság a legfőbb érték, nem pedig a robot és a profit! Ébredj! Harcolj! Élj! A szabadság a miénk! Vegyük el!